A passzívház fogalmát a németországi Passivhaus Institut Darmstadt alapítója, dr. Wolfgang Feist alkotta meg. Passzívháznak nevezzük azt az épületet ahol a napenergiából, a belső hőforrásokból, valamint a visszanyert energiákból fedezhető a kellemes hőérzet anélkül, hogy külön aktív fűtőrendszer használatára szükség lenne. A passzívházra vonatkozó szabvány teljesülését PHPP (Passivhaus Projektierungs Paket) energetikai számítással kell igazolni.
A szabványnak megfelelően építhetünk téglából, betonból, fából, de akár vályogból is. A lakásunk állhat kis egymás mellé sorolt szobákból és helyiségekből, de lehet akár tágas, egyterű kivitelezésű is. Ilyen fokú variálhatóság azonban csak akkor valósítható meg, ha a tervezőtől a kivitelezőig az építés minden szereplője pontosan ismeri a szabvány minden pontját és az egyes döntések következményeit is.
Éves fűtési hőszükséglet |
<15 kWh/m2/év |
Összes energiafelhasználás |
<120 kWh/m2/év |
Egyéb határoló szerkezet |
U<0,15 W/m2K |
Egyéb határoló szerkezet |
U<0,10 W/m2K |
Hőszigelő vastagság |
25-35 cm |
Hőhídmentes kialakítás |
ψ<0,01 W/mK |
Üveges szerkezet |
UW<0,8 W/m2K |
Üvegszerkezet hőnyereség |
g>0,5 (>50%) |
Légtömör kialakítás |
n50<0,6 1/h |
Szellőzés hatásfoka |
>75 % |
A passzívházak lényege, hogy minél intenzívebben tudják kihasználni a napsugárzás energiáját. Ezért úgy kell meghatározni egy új ház kitűzését, hogy lehetőleg minél több napsugárzás érje az ablakokat. A külső falszerkezetekre a hőátbocsátási értéke „U” nem haladhatja meg a 0,15 W/m2K értéket. Az ablakok összetett épületszerkezetek: üvegből, tokszerkezetből és ablakosztóból állnak. A szigorú, U<0,80 W/m2K értéket összeségében kell teljesíteniük. A szigetelőréteg elhelyezése az alkalmazott tetőszerkezeti kialakítástól függően eltérő megoldásokat igényel. Minden esetben szükséges azonban olyan vastag szigetelőréteget elhelyezni, amely biztosítja a passzívháztól elvárt U-értéket. A passzívházban a szellőztetés alapvetően egy hőcserélő berendezésen keresztül történik, hogy ne vesszen el még az a hőmenynyiség sem, amit a kiáramló levegő tartalmaz. Hőtechnikai szempontból az az ideális, ha az épület hőszigetelése körbeveszi a házat, vagyis a talaj felé is szigetelés kerül.
A passzívház építésének egyik feltétele, hogy a teljes házat hőhídmentesen egy termo-burokkal kell körülvenni. Ez vonatkozik a falra, tetőre, és az épület alatti részre is. A lemezalap az épület alatt alap céljából kialakított monolit vasbeton fordított födémlemez, amely az épület alaptestét alkotja.
Ez annyit jelent, hogy az egész épület teljes területe egy 30 cm vastag statikailag méretezett vasbeton lemezen helyezkedik el. Erre terhelődik rá a főfalakon keresztül az épület teljes súlya, de mivel ez által a súly nem egy 40 cm szélességű sávon (sávalap), hanem a mi esetünkben közel 100m2-en oszlik meg, így a felületegységre eső terhelés kisebb. Ehhez már létezik olyan hőszigetelő anyag (pl. Austrotherm XPS TOP 30) - a mi esetünkben 20 cm került a lemezalap alá-, amely elviseli ezt a terhelést.
A Thermo-Block 44-es Falazóelem 78 %-kal túlteljesíti az energetikai előírásokat! Mérete: 44 × 25 ×100 cm; Külső polisztirol vastagsága: 25,5 cm; Belső polisztirol vastagsága: 4,5 cm; U érték: 0,10 W/m2K.
A fal alatti kezdő beállító első két sor kialakítása 25-ös elemből készült, a lábazat vízzárásához. Erről indítottuk a Thermo-Block 44-es elemet. Egyszerre 2-3 sort raktunk ki, amelyet kézi betonozással statikus által készített terv alapján vasszereltünk és feltöltöttük betonnal a felső sor közepéig. Ennek a módszernek az előnye, hogy a beton kézzel csömöszölve kiválóan tömöríthető.
További megoldás lehet a teljes szint kirakása, majd kívül belül megfelelő kitámasztás után egyszerre betonszivattyúval kibetonozni. A módszer hátránya, hogy támasztó zsaluzatot igényel, és valószínűleg -mivel a vibrátor nem használható, mert szétverné, a polisztirol falelemet- nem lehet megfelelően tömöríteni a betont ezzel a módszerrel.
Az egymás fölötti sorokat eltolással illesztettük egymáshoz. Az áthidaló elemek alátámasztása hagyományosan dúcokkal, vagy a falelemekkel is történhet.
A falazás közben nem feledkeztünk meg a falakban futó lefolyócsövek és légtechnikai csövek elhelyezéséről sem. A 11. sor felrakása után a koszorú elemek felrakása következett, így készült el a földszinti falazat.
A födém a különböző rendeltetésű épületek és építmények, valamint ezek helyiségeinek lefedésére, az egymás fölé kerülő terek térelhatárolására szolgáló, vízszintes szerkezetek. Beépítési hely szerint a födémek lehetnek:
- pince fölötti födém,
- közbenső (emeletközi) födém,
- legfelső (záró-) födém.
Passzívházaknál a tervezés során fontos az egyszerű gépészeti megoldások alkalmazása. Az épület csomópontjainak hőhídmentessé tétele a legfőbb szempont. Az erkélynél a Schöck cég Isokorb hőhídmegszakító elemét hasznátuk, amellyel a monolit betont minimális hőhíddal lehet a falsíkban elválasztani az erkély betonjától. Mindkét monolit födémben helyet kaptak a szelőztető rendszer csövezései is, melyek a statikai tervek alapján készített nyomvonalon futnak. Természetesen a szobákban a mennyezeti elektromos kiállások is belekerültek a födémbe.
Összességében az épület két födémlemeze emeleti falazattal együtt 6 hét alatt készült el.
A ház felső falazatának készítése gyakorlatilag megegyezik az alsó falazatéval. A betonozás itt is 2-3 soronként kézi erővel történt. A vasalással együtt a 12 felső sor kirakása és betonozása 7 napot vett igénybe. Itt sem felejtettük el a szellőzést és a csatornát elhelyezni a falakban.
A passzívház építésének legalapvetőbb feltétele, hogy a teljes házat hőhíd-mentesen egy termo burokkal kell körülvenni. A kiegészítő munkálatok folyamán is ezt az alapelvet tartottuk a legfontosabbnak.
A nyílászárók beépítése legalább olyan fontos, mint a megfelelő nyílászáró kiválasztása. Amire különösen oda kell figyelni: a légtömörség biztosítása és a hőhídmentes beépítés. Tipikus légtömör beépítésnél légtömörséget biztosító „szalag” kerül a tok külső részére, majd behelyezés és pur-habbal való esetleges réskitöltés után a szalagot a falhoz ragasztják, majd bevakolják. A passzívház elvárt légtömörsége ötször jobb, mint a hagyományos házé.
Passzív ablakok
Egy ablak energiahatékonyságát két tényező kombinációja határozza meg: a transzmissziós hővesztesége és az általa elért szoláris nyereség. Az előbbit az Uw-értéke, az utóbbit pedig a g-értéke számszerűsíti. A korszerű nyílászárók legmagasabb műszaki színvonalát a passzívházablakok alkotják, ahol az Uw-érték ≤ 0,8 W/(m2K), a g-érték pedig ≥ 50% kell legyen. Ilyen ablakokat 3-rétegű üvegezéssel, nemesgáztöltéssel és hőszigetelt szárnykeretekkel és tokkal lehet elérni.
Bejárati ajtó
Passzívház bejárati ajtókkal szemben az elvárás, hogy a beépítés utáni U-értéke, UD, beépítve ≤ 0,80 W/(m2K), illetve légtömörsége Q100 ≤ 2,25 m3/hm legyen. A magas hőszigetelési elvárás az ablakokhoz hasonlóan a belső tér termikus komfortját szolgálja, a hidegsugárzás és az emiatt létrejövő huzathatás elkerülése érdekében.
A passzívház központi gépészeti egysége egy légkomfort szellőztetőberendezésen alapul. Ez logikusan következik definíciójából, miszerint egy passzívház fűtése – és hűtése – alapvetően a szellőztetésen keresztül történik.A légkomfort szellőztetőrendszer folyamatosan cseréli a levegőt a lakótérben. Azokban a helyiségekben, ahol tiszta levegőre van szükség (hálószoba, gyerekszoba, nappali, dolgozószoba) légbefúvást, a szennyezett levegőjű helyiségekből (konyha, fürdőszoba, WC) pedig légelszívást végez. A beérkező levegő egy finomszűrőn keresztül jut a lakásba, mely a por és a pollenek nagy részét kiszűri, ily módon tisztább levegőt enged be, mintha az ember kinyitná az ablakot. A folyamatos légcsere szabályozza a relatív nedvességtartalom szintjét, csökkenti a párakicsapódás, a penészedés rizikóját.
Passzívház kompakt készülék
A gép az épületből elszívott elhasznált meleg levegő hőjét felhasználva először egy passzív-keresztellenáramú hőcserélő segítségével melegíti elő a kintről érkező friss levegőt, majd aktív, hőszivattyús hővisszanyerő segítségével igény szerint tovább fűti, vagy nyári üzemmódban hűti az épületbe bejövő friss levegőt.